2013. január végén megjelent a német, Lipcse városából
származó Empty Handed melodic hardcore/metallic hardcore zenekar új lemeze „A
Memory That No One Clings Onto” címmel.
Az Empty Handed, 2009-ben alakult Németországban, Lipcse
városában. Stílusilag több oldalra behatárolható a zenekar, a korai éveiben a
hardcore punk-ot vélhettük felfedezni zenéjükben, a későbbi évekhez már a
dallamos, kicsit metálos, emocore-os hardcore vonalat hallhatjuk tőlük.
A banda eddigi kiadványai között szerepel a bemutatkozó
kislemez a „Cold Youth”, ami még ugye tartalmazza azt a hardcore punk-os
húzást, amit már az előzőekben említettünk.
A „Cold Youth”-on 6 dalt találunk és 2010. decemberében jelent meg. A
sorban következő kiadványuk a dalaiban még kevésbé „metálos” és túl nyújtott 4
számos „Prespectives” ep szerepel, amit 2011 júniusában jelentetett meg a
zenekar a BlackHeart Inc. jóvoltából. 2012. az Empty Handed kiadott egy 2 számos maxit
„Nothing Changes, No One Cares” névvel. Ez volt az a anyag, ami előzetese volt
a mostanra kiadott nagylemeznek és olyan dalokat foglal magában, mint a „Stay”,
ami megtalálható az friss kiadványon is, valamint a „When I Was 16, Killed
Mysellf”, amely nóta csak ezen hanganyagon szerepel. Ez a két dal volt, az mi
már kicsikét stílusjegyeiben más volt, mint az előzőek, bár ha azon oldalán
fogjuk meg a dolgot, akkor nem enyhe stílusváltásnak, hanem inkább zenészi
fejlődésnek is betudható.
És, akkor megérkezett idén január végén az Empty Handed,
első nagylemeze a Black Heart Inc. kiadásában, amely „A Memory That No One
Clings Onto” névre lett keresztelve és CD, digitális, valamint bakelit
formájában is megjelent. Ahogy azt a zenekartól megszokhattuk lemezborítójuk
nem a legbonyolultabbra sikerült, de nem is baj egyszerűsége is tökéletes.
A lemezen 10 dalt találunk, amelyek átlagban 3 és fél
percesek, ez mutatja, hogy nem gyorsan ledarált hardcore nótákról beszélünk.
Ezekben a dalokban, már megtaláljuk a „túl intrózott”, „metálosabb” hangvitelű
dalokat, amik nem voltak annyira jellemzőek eddig a zenekarra. Ha elkezdjük
hallgatni a lemezt „Jauntiness” instrumentális dal, már hozza a modernebb
hangzást és ahogy megvárjuk a végét, következik az „Autumn” nóta, ami igazából
egy picikét megcáfolja a már általam említett új hangzás világot, részben.
Talán nevezhető a lemez egyik legjobb és legpergősebb dalának. Sorba következő
harmadik nóta a „Stay”, ami ugye szerepelt az előző maxin is, a számban
közreműködik Jonas, aki kilétéről semmit sem tudni egyenlőre, de az biztos
feldobja a számot, amely elég metálos hardcore-ra és „post”-osra sikerült. A követező szám, amiről érdemes beszélni az a „Time”,
ami bár gyors dalnak minősülhet 4 és fél perces, de ez még az a nóta, amiben
kevesebb lassú kiállás van és ez az amiért úgy gondolom nem lehet tönkre tenni
ezt a számot. A többi dalok a „Fiveeighteen” a „Summer”, „Loneliness” az „Anxiety”,
„The Curtian Fell” és a „Deadness” dalok elég mélyről szólnak és itt jön képe
az, amit már említettem az „emo”-s, post-hardcore-os, vonal felé kötődés, vagy
a zenészek egyéni tudásának fejlődése volt jelent eme dalok megírásánál. De
szerintem hallgassátok végig az előző kiadványaikat és hasonlítsátok össze Ti
is őket. Ezek apró különbségek, de ha jól meghallgatod észre veheted. Talán
felesleges igazán erről vitázni és ilyesféle véleményt, mondani a lényeg az,
hogy idén már találkozhattunk stílusában rosszabb és kritikán aluli idei
kiadványokkal, mint például a várva várt és agyon promózott Heart In Hand
album, ami úgy vélem nem hozta azt a szintet, ami előzőleg megszokhattunk
tőlük. Talán a Empty Handed új kiadványa is veri azt a szintet. De ez legyen a
Mi véleményük, mindenki döntse el ezt maga.
Így végére, csak annyit javaslunk, hogy hallgasd többször is
a kiadvány és leld meg benne a jót. Bízunk benne, ha eddig nem ismerted ezt a
zenekar, most így ezen úton megismerted.
készítette: d.antisocial
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése