„Pincétől a padlásig”: Egy RISE AGAINST történet!

„Pincétől a padlásig”: Egy RISE AGAINST történet!

Sziasztok! Új rovatot indít oldalunk, „Pincétől a padlásig” címmel, amin keresztül bemutatásra kerülnek olyan zenekarok akik „garázs zenekarból” mára nagykiadósok, avagy népszerű bandák lettek.

Az, hogy egy zenekar a vártnál magasabb szinten teljesít és elérnek egy olyan népszerűséget, amiből underground bandából, mainstream banda lesz megosztja a véleményt, hisz előfordulhat, hogy már nem maradtak benne abban a stílusban, amiben olya sokan az underground berkekben megismerték őket és szerették. Valaki az ilyes zenekarokat teljes mértékben támadja és elítéli, valaki pedig ugyan úgy hallgatja tovább kiadványaikat még annak ellenére is, hogy stílusában és egyéb jegyeiben megváltozott egy banda. Hisz egy zenekar életében előfordulhatnak a nagy változások, amikor nem szeretnének belefásulni egyfajta közegbe, amikor mint zenészek gondolják úgy, Ők többre képesek és nagyvalószínűséggel kifinomultabb hangzást visznek be zenéjükbe és ez merőben a zenekaron csapódik le, vagy épp kapnak egy nagyobb kiadótól egy kihagyhatatlan lemezszerződést. Ezek, azok a dolgok amiért szerethetünk, vagy utálhatunk egy zenekart.

„Régebben egy füstös kocsmában üvöltöztük egy zenekar szövegeit, most meg tini lányok üvöltözik ugyan azokat egy „burzsuj” fesztiválon. Hogyan lehet ez? És mi történ?”  Előfordulhat, hogy történt az emberrel ilyen és felmerült benne ilyen kérdés, következő rovat sorozatunkban igyekszünk az előzőekben említett ilyen zenekarokat bemutatni és rövid cikk formájában élet útjukat, kiadványaikat, kiadójukat, tagcseréket és ehhez hasonló dolgokat leírni róluk és a többi már csak rajtatok múlik, hogy megszeretitek, vagy épp újra megszeretitek, vagy épp ez miatt megutáljátok ezt a fajta élet utat és bizonyos zenekart.

 „Pincétől a padlásig” rovatunk első alanya a chicago-i zenekar a Rise Against lesz, akik bőséges és tartalmas 14 évet tudhatnak maguk mögött.

Bio.

A Rise Against, 1999-ben alakította, Tim McIlrath aki már 1995-ről, 1999-ig az amerikai post-hardcore bandában a Baxter-ben énekelt, valamint Joe Principe  aki a 88 Fingers Louie punkrock zenekar basszusgitárosa volt. Hozzájuk csatlakozott gitárosnak Mr. Precision (Dan Wleklinski) és dobosnak pedig Toni Tintari és így alakítva meg a Transistor Revolt zenekart, amivel egy demóig jutottak 2000-ben, majd Toni Tintari távozásával és Brandon Barnes érkezésével nevet változtatott a zenekar és így lett a ma is használt Rise Against.

 A Rise Against kezdetleges zenei stílusa, ami a 2001-es „The Unverling” albumon hallható inkább az inkább a melodic hardcore és hardcore punk volt jellemező, amit akkoriban a Descendents, Bad Religion, Ignite, A Wilhelm Scream, Pennywise stílus jegyeiben lehetett hallnai, bár már ezen az albumon lehetett hallani, hogy Tim képzet hangja magasabb szintre is emelheti a zenekart. 2001-ben Mr. Precision távozott a zenekarból és helyére Kevin White érkezett és a turnékon kisegítő gitárosnak pedig Philip Hill érkezett, de csak mind kettőjük 1 évre kötelezte el magát az akkor már két év alatt hardcore punk és punkrock berkekben kellően népszerű zenekarban. 2002-ben Kevin White helyére Todd Monhey jött, aki a The Killing Tree és a The Falcon zenekarokból lehet ismerős. 2003-ban a banda kiadta második albumát „Revolutions Per Minute” címmel, amit a Fat-Wreck Chords kiadásában került a polcokra az album producere a Descendents dobosa Bill Stevensson volt. Ez az album volt az, aminek több ízben nem csak az underground közönség ismerhette meg a zenekart, hanem így elindulhattak a világot jelentő deszkákra, hisz itt már lehet hallani a különbséget a zenében. Még megmaradt az alap melodic hardcore, de már észlelhető volt stílusjegyeikben egy kicsit a pop punk is. Első klipjük erről az albumról származó „Heaven Knows” dalból készült, valamint „Like The Angel” számuk lett a PC és konzol játék a „Tony Hawk’s Underground”  egyik dala. Erről az albumról még érdekesség az, hogy helyet kapott egy feldolgozás, ami a legendás soft rock zenekar a Journey száma, ez pedig az albumon utolsó számként található „Any Way A Want It”. 2004-ben két év tagság után Todd Monhey távozott a zenekarból, helyére Chris Chasse került a gitárhoz. Még ezen az éven a Rise Against, már Chris-el megjelentette „Siren Song Of The Counter Culture” albumát, ami már teljes mértékben nagy előre lépés volt a zenekar életében, hisz nem kisebb kiadóhoz írtak ezzel alá mint az Universal Music Group akkori tagjához a Geffen Records-hoz, ami számos híres pop zenész anyagait terjesztette. Ezzel a lemezzel a banda már akár azt is érezhette, hogy a csúcson van, hisz ez volt az a momentum ami a punkrock és hardcore punk körökből származó kis chicago-i banda felemelkedése volt és így már amerika médiájában futatott modern punk zenekarává nőhette ki magát. Talán még erre a lemezre lehet rá fogni, hogy alapjaiban képviseli a Rise Against igazi stílusát, hisz nagykiadótól függetlenül található a lemezen olyan dalok is amik egy picit tudnak emlékeztetni a banda régi stílusában, csak már a gyorsabb tempó helyett, kicsikét lassúbbak lettek a dalok. A Billboard Modern Rock kategóriájában a „Swing Life Away” a „Give It All”, valamint „Life Less Frightening” előkelő pozícióban szerepeltek akkor. Az albumon szereplő 12 dal közül még is a legnépszerűbb a „Give It All”, amit rengetegszer lepörgettek a rádiókban és a számból készült videót is sorozatban nyomta le média, valamint újra PC és konzol játékokban kapott helyett a szám a „Need For Speed Underground 2”-ben, valamint a „Rock Band 2”-ben is. A „Give It All” mellett a lassú hangvitelű, „Swing Life Away” került megfilmesítésre és így már elmondható, hogy a Rise Against alakulása 5. évében elérte azt, hogy nem csak Amerikában, legyen ismert hanem az egész világon és underground zenekarból mainstream banda legyen.

Rengetek koncertezés, fesztiválozás, tv fellépés, turnézás és töretlen siker után a zenekar 2006-ban megjelentette „The Sufferer & The Witness” albumát, amit még szintén a Geffen Records adott ki. A lemezen 13 dal található és ezek a számok már profibb minőségben csendülnek fel a lemezen, valamint most már tényleg a hardcore punk-ot elhagyva, inkább a modern rock kategóriába sorolhatjuk a zenekart, de még itt hallani azért az alap punkrock, ez az album azért még kicsit hajaz a „Siren Song Of The Counter Culture” albumhoz, bár annyira nem arattak nagy sikert, de itt is találhatunk, olyan jó számokat mint például a „Injection”, „Ready To Fall”, „Prayer Of The Refugee” a „Behind Closed Doors, valamint a „The Good Left Undone” és a „Survive”. A banda azon téren tért vissza a gyökerekhez, hogy a „Revolution Per Minute” albumhoz hasonlóan szintén Bill Stevesson (Descendents) volt az aki producer és közre működő volt az anyagban. A hanganyagon található „Under The Knife” helyet kapott a „Never Back Down” (Sose Hátrálj Meg) mozi film betétdalai között. 2006-ra erről az albumról már négy dal került ki videó formájában, ezek pedig a „Ready To Fall”, „Prayer Of The Refugee” 2006-ból és 2007-ből pedig a „The Good Left Undone” és a „Behind Closed Doors”. Talán ez a 2004-es és 2007-es időszak mondható a Rise Against kiemelkedő és inkább felemelkedő korszakának, amikor zeneileg elhagyták a hardcore punk és punk rock gyökereit és inkább egyfajta modernebb hangzást találtak meg maguknak és ennek köszönhető az, hogy a zenekar kicsikét magasabb színvonalon pörög mint tárasaik, valamint kinőtték magukat Amerika egyik legnépszerűbb modern punk zenekarai közé, bár talán sikerük még nem hasonlítható a Green Day-hez. 2007-ben amikor a zenekar akkor kezd csúcsformába jönni Chris Chasse gitáros távozik a zenekarból és helyére Zack Blair érkezik akinek nem kellett nagyon bemutatkoznia hisz neve ismerős lehetett már a Hagfish pop punk bandából a GWAR thrash metal bandából, valamint a melodic hardcore/hardcore punk zenekarból az Only Crime-ból. 2008-ban a zenekar csak úgy gyártotta a számok újult erővel és még azon éven kiadták „Appeal To Reason” albumukat, 13 számmal és a DGC valamint az Interscorpe kiadásában jelent meg. És ez az album, ami már tükrözi a Rise Against végleges formáját, hisz albumról, albumra változtak és talán most már megismerhetjük a banda kiforrt stílusát, ami inkább már tényleg már inkább alternatív rock zene, mint punk rock, hisz akkor 9 év zenélés után már arrébb rakták a lázadóbb műfajt és ezzel az albummal jelezhették, hogy jöhet egy kicsit lassúbb korszak és modernebb korszak, amihez már közel álltak. Erre az albumra lehet talán már mondani, hogy gyenge és ez már nem az amit megszokhattunk tőlük, bár azért találni jó dalokat az „Appeal To Reason”.  Videó formájában nem szűkölködött a zenekar, ahogy az előző anyagról, úgy erről a kiadványról is 4 dal került megfilmesítésre, ami még 2008-ból a "Re-Education (Through Labor)", 2009-ből a "Audience of One",  „Hero Of War” és még egy kicsit punkosabb „Savior” számokból készültek. Na, talán most lehet mondani a tipikus példát, arra mit már a bevezetőbe is említettem, pont ez az album és a 2008-as és 2009-es évek azok a Rise Against életében, ami megosztja a zenekar kedvelőit, hisz ez már teljesegészében nem underground, hanem már nagyban mainstream vonal, bár sokak szerint a „Revolution Per Minute” albummal már rég megszünt a banda undergroundhoz kötődése. 2007 óta a zenekar a bevált tagokkal zakatol tovább nem történt tagcsere. 2011-ben megjelent eddigi utolsó nagylemezük az „Endgame” és ahogy az előzőt, úgy ezt is a DGC és Interscorpe helyezte forgalomba és a már jól megszokott Bill Stevensson (Descendents) volt a lemez producere. Talán most már, nem a feltörekvőben lévő zenekarok között emlegethető a Rise Against, hanem inkább most vannak „karrierük” csúcspontján és már nem biztos, hogy újjat fog, vagy tud mutatni. Az „Endgame” talán egy fajta „kötelező” lehetett, hisz egy-két számot eltekintve igen csak szinten aluli lett a lemez, persze minőségileg még is csak magas színvonalon, de már nem hallani rajta azokat a megszokott Rise Againast dalok, hanem inkább egy másik közönségnek célzott nótákat hallhatunk az 2011-es kiadványon, ez egy nagyon nagy átfordulás lett a tőlük, hisz hallgassunk meg egy „The Unraveling” albumról egy pár dalt, valamint az „Endgame”-ről egy pár dalt és észrevehetjük, hogy mintha valóban más zenekar lenne. De ez az ami egy zenekar és egy zenész életében döntő lehet a kor és az érettség, ahogy egy zenész be lép egy bizonyos korba, úgy zenéje is. Utolsó albumról készült videók a „Help Is On The Way”, "Make It Stop (September's Children)" és a "Satellite”.

Szóval, ez lenne a Rise Against az a zenekar aki egy ékes példája annak, hogyan érhetünk el sikereket ha nagyon akarjuk, ám de még is tisztelve azt ahonnan jöttünk, bár egy picit más arcot mutatva.

Nem szabad elfelejteni, hogy bár a zenekar sokat változott a 14 év során, szövegviláguk és mondani valójukban megmaradtak a szociális problémákkal, globális problémákkal, társadalom és rendszer kritikus dolgokkal foglalkozó szövegek. És még egy-két dolog amik megmaradt a hardcore és punk gyökerekhez és Barnes-on kívül mindenki straight edge, valamint vegan a zenekaron belül. Fontos megemlíteni, hogy többen szerves tagjai a PETA állatvédőknek az Amnesty International-nak és az It Gets Better Project-nek.

Rise Against videók.

2003.

„Heaven Knows”:

2004.

„Give It All”:

2005.

„Swing Life Away”:

2006.

„Ready To Fall”:

„Prayer Of The Refugee”:

2007.

„The Good Left Undone”:

„Behind Closed Doors”:

2008.

"Re-Education (Through Labor)":

2009.

"Audience of One":

"Hero of War":

"Savior":

2011.

"Help Is on the Way":

"Make It Stop (September's Children)":

"Satellite":

2012.

"Ballad of Hollis Brown":

Diszkográfia:

Album:

The Unraveling, 2001, Fat-Wreck Chords,

Revolutions Per Minure, 2003, Fat-Wreck Chords

Siren Song of the Counter Culture, 2004, Geffen Records

The Sufferer & The Witness, 2006 Geffen Records

Appeal To Reason, 2008, Geffen Records/Interscorpe/DGC

Endgame, 2011, Interscorpe/DGC

EP:

This is Noise, 2007, Geffen Records

Rise Against 7”, 2009, Fat-Wreck Chords

Grammatizator, 2009, DGC/Geffen Records

Join The Ranks, 2011, Fat-Wreck Chords

Satellite EP, 2012, Interscorpe

RiseAgaintsOfficial

RiseAgainstFaceBook

Ha neked is van ötleted, vagy talán ismersz olyan bandát akinek életútját bemutatnád, vagy éppen Te is készítettél róla egy cikket és ezt meg is osztanád, akkor keress minket a trustgivesstrenght.jsa@gmail.com e-mail címen, vagy keres fel minket a Stereo Vs. Mono Facebook oldalán! De ha csak kérdésed van a cikkel kapcsolatban, akkor ezt ugyan úgy megteheted az előbb megadott elérhetőségeken.

                                                                                                                                           

                                                                                                                               

                                                                                                                               készítette: d.antisocial