HANOI, interjú!

HANOI, interjú!

Következő interjú alanyunk a debreceni hardcore punk zenekar a Hanoi lesz. Remélem tetszeni fog. Pár apró, de még is részletes kérdésekre válaszol, Petya,Kóti,Szasza és Oli és bízunk benne, hogy megtudunk egy két fontos részletet a zenekar működéséről, terveiről és egyéb személyes rálátásairól a színtérről kapcsolatban.

D.: – Sziasztok! Mutassátok be a zenekart, kérlek. Mikor alakultatok? Ki, milyen posztot tölt be a zenekarban?

Petya: Sziasztok, mi vagyunk a Hanoi Debrecenből. 2010 januárjában alakultunk. A zenekarban az énekesi posztot töltöm be, valamint én írom a szövegek nagy részét.

Kóti: Gitár + vokál, valamint a szövegek kisebbik része hozzám köthető.

Szasza: Basszusgitározok.

Oli: Oli vagyok és én dobolok a zenekarban.

D.:– Milyen stílusba sorolnátok a zenekart? Hardcore-on, punk-on melyik műfajba, vagy műfaj ágba kötődik a Hanoi?

Petya: hardcore-punk.

Kóti: Azt nem tudom megítélni, hogy mi zenénk pontosan melyik alműfajba sorolandó, mert túlságosan elfogult vagyok. Más bandákat könnyebb hasonlítgatni, mint a sajátodat.
Egyébként pedig,  hardcore=punk és vica versa, ezért felesleges skatulyákról beszélni. Én hiszek abban, hogy ezek a címkék a (nagyvonalakban) ugyanolyan hozzáállású/világnézetű zenekarokat takarják és nem azt, hogy ő gyorsabb/lassabb, vagy vidám/szomorú zenét játszik. Két kategóriát különböztetek meg: léteznek jó zenekarok és olyanok, amik nem tetszetnek.

D.:– Van közületek olyan akinek a Hanoi-on kívül van más bandája is?

Petya: Kótinak ott a Hand Off, ami mostanában eléggé takarék lángon ég, Szaszának tudtommal nincs most semmi, Olinál sohasem lehet tudni, valamiről beszél mindig, nekem meg most van alakulóban egy másik hardcore banda amiben gitározok.

Szasza: Jelenleg nincs, de szeretnék egy kapkodós oldszkúl punk zenekarban zenélni.

D.:– Mikor ismerkedtetek meg ezzel a zenével? Kik voltak rátok inspiráló hatással?

Petya: Általános suli végén kezdtem el punkot hallgatni, a NOFX volt az első zenekar ami rendkívül nagy hatással volt rám. Akkor már Kótival jártunk gitár órákra egy ideje és mivel mindkettőnket hatalmába kerített ez a stílus úgy döntöttünk, hogy alapítunk egy zenekart mi is (ez volt a Rebezlee nevű formáció). Aztán ahogy telt-múlt az idő megismertünk sok punk formációt és kezdtünk belecsöppeni a hardcoreba is.

Kóti: Gyerekkoromtól kezdve meg voltam fertőzve a rockzenével, főleg a családom és hasonszőrű osztálytársak miatt. Aztán emlékszem, hogy amikor először „ilyen” zenét hallottam, nagyon másnak tűnt, mint amiket idáig ismertem, ezért egyből meg is fogott. Kezdetben főleg a 90-es évek klasszikus Fat Wreckes zenékbe ástam bele magam, aztán jött minden magától.

Szasza:  A punk zenével kb. 15 évesen. Akkor még Bad Religiont meg Dead Kennedyst hallgattam meg a dallamosabb vonalat (Adolescents, NOFX, Jimmy eat world).  A kiabálós műfaj csak később jött. Rá pár évre. Amik igazán inspiráltak a fentieken kívül azok a korai punk rock zenekarok, meg az újhullámos hardcore bandák a 2000-es évek elején (American nightmare, Champion).  Amikor otthon ötletelgetek gitárral, mindig ezeket hallgatom.

Oli:  Alvin, Picsa, Tankcsapda, Blink 182, Ramones zenekarok hallgatása után én kitaláltam, hogy dobolni akarok. Az első dobom beszerzésével rengetek metal albumot és dobost hallgattam Panterától kezdve a Led Zeppelinig. Aztán egyre gyorsabb és súlyosabb zenéket keresgéltem és valahogy így kötöttem ki ott ahol most vagyok.

D.:– Kiknek szólnak a dalok? Ki a Hanoi számára a konkrét célközönség?

Petya: Konkrét célközönségről nem igazán beszélhetünk, a zenénk mindazok számára szól, akik megtalálják magukat a dalokban és nem magyaráznak bele semmilyen faszságot. Elsősorban nyilván a korunkbeli, hasonló zenét hallgató, hasonlóan gondolkodó, hasonló problémákkal szembenéző fiatalok vannak túlsúlyban, akik hallgatják a zenénket.

Kóti: Sose mérlegelem egy dalszöveg írásakor, hogy ezt más emberek hogyan fogják értelmezni, vagy, hogy tetszeni fog e nekik. Ha valami foglalkoztat, és úgy jön ki a lépés, akkor leírom aztán vagy dalszöveg lesz belőle, vagy nem. Sok olyan gondolatom van, amit papírra vetettem és tudom, hogy szövegként is megállná a helyét, ám sosem mutattam meg senkinek.
Az is nagyon zavar, amikor látom, hogy félreértelmezik a dalszövegeinket és esetleg pont olyan ember ordibálják teli torokból, akik ellen íródott az egész. Hiába, el kell fogadni, hogy nekik is jelent valamit az a dal, hiszen ezzel jár, ha közönség elé dobsz magadból egy szeletet. Valószínűleg mások zenéi estében pedig én vagyok ebben a cipőben.

D.:– Mivel foglalkoztok a zenélésen kívül? Mennyire zavar be zenekar működésébe a privát munkátok, vagy tanulmányaitok? Össze tudjátok hangolni ezeket?

Petya: Én egyetemre járok és versenyszerűen grapplingezek a zenélés mellett. Egyelőre tök jól párhuzamban tudom tartani az elfoglaltságaimat, max annyi a para, hogy egy-egy átkoncertezett (ivott) hétvége után a hétfői edzés első fele néha nehezen megy.

Kóti: Én inkább úgy mondanám, hogy a privát életembe zavar be a zenélés. Értelmetlenül sok áldozatot hozunk egymásért és a zenélésért, de amíg örömünk leljük benne, addig maximálisan megéri csinálni. Valószínűleg nem itt tartanék, ha nem lenne a Hanoi, de ugyanakkor 1000x sivárabb és szegényebb életem lenne.

Szasza: Zenélés mellett tanulok és gördeszkázok. 7 hónapig nem voltam itthon külföldi munka miatt, mostanában ez volt az, ami akadályt jelentett. Ezenkívül minden rendben, összehangolható az életemmel a koncertezés, ill. a zene.

Oli: Kóti és én Budapesten tanulunk így sajnos a próbák száma mostanában megfogyatkozott, de ha időnk engedi és épp nincs koncertünk vonatra ülünk és irány haza próbálni, mert próbálni kell.

D.:– Mondhatni itthon, kiemelkedően aktív zenekar vagytok, koncertezés és koncertszervezésben egyaránt. Minek köszönhető ez? Persze azon kívül, hogy jó zenét csináltok. Csak mert én úgy látom, hogy hazánkban sok jó zenekar van még, de nem nagyon hívják Őket fellépni, vagy épp érvényesülni. Konzervatív a színtér  szerintetek egy kicsit, vagy kapcsolatok kérdése az egész? Vagy nagyok a távolságok? Ti, mit tapasztaltatok, mi a véleményetek erről?

Petya: Véleményem szerint, aki igazán szeretne koncertezni, az tud is. Nyilván fontosak a kapcsolatok, de ez inkább eleinte meghatározó kérdés mivel ez az egész olyan, mint a dominó-effektus. Elmész játszani valahova, megismerkedsz új bandákkal, új arcokkal akik épp netán szerveznek bulikat is bumm máris kétszer annyira vagy képben és így tovább... Vannak persze más tényezők is, amik fontosak, például az, hogy legyél nyitott, nem csak a klubok léteznek, lehet koncertezni próbatermekben, pincékben, nappaliban, stb. Plusz még egy fontos dolog amit érdemes szem előtt tartani (főleg a kezdeti időkben): vállald be a bukó bulikat is! Ez is olyan, mint például a sziklamás. Ahhoz, hogy hódolj a hobbidnak utaznod kell az utazás pedig pénzbe kerül. Nyilván X buli meg X kilométer megtétele után már mi sem szívesen jövünk úgy haza egy buliról, hogy fejenként buktunk egy ötöst, de ha fasza mulatságra hívnak a mai napig simán bevállaljuk, a legelején meg szerintem a koncertjeink 70%-a bukó volt. Szóval ne mondja nekem senki, hogy nem lehet koncertezni, mert mi is több mint 50 koncertet nyomtunk idén. Lehet azt csak akarni kell. J

Kóti: Nem magunkat akarom fényezni, de szerintem roppant kevés olyan kivételes hozzáállású zenekar van ma országhatáron belül, mint amilyen a miénk.  Nem szabad korlátokat építeni a saját zenekarod köré meg mondvacsinált elvekkel bereteszelődni egy adott közegbe. Nyitottnak kell lenni minden új lehetőségre és partnerként kezelni az összes olyan zenekart / embereket, akikben van tenni akarás és konstruktív szándék. Lehet, hogy meg fogod ütni a bokádat párszor, de ez egy szükséges hozadék, elvégre a hibákból lehet tanulni. Talán emiatt a nyitottság  miatt léptünk már fel az ország összes gócpontjában,  emiatt szereztük ezt a sok-sok barátot,  vagy éppen emiatt férünk meg egy próbatermes „defekt” bulin épp úgymint egy Phoenixes Düreres eseményen. Lehet, hogy a punk és hardcore egy olyan keresztmetszetét alkotjuk itthon, ami a többség számára, emészthető és megtalálja benne azt, ami az ő szájízének tetszetős, legyen szó akár A akár B oldalról.

Szasza: Elhivatottság kérdése az egész. Ha elkezdesz a műfaj iránt érdeklődni, akkor valahogy belekerülsz előbb utóbb egy olyan közegbe, amivel egy bizonyos szinten sodródni fogsz, összeismerkedsz más zenekarokkal, koncertekre utazol, berúgsz velük, közös élmények stb. Később olyan dolgok, mint a koncertezés jönnek maguktól. Lelkesedés nélkül viszont lófasz az egész. Ha tudnád mi milyen helyeken léptünk már fel, meg a sok vonatozás... naplót kellett volna írni az egészről.  A legjobb, hogy sose hezitáltunk sokat, szinte mindent bevállaltunk. J

D.: – Milyen kiadványokkal, albummal rendelkezik és büszkélkedhet a zenekar eddig?

Petya: 2010 szeptemberében jelent meg egy 7 számos EP-nk Néma falak, üres fejek címmel, egy évre rá pedig egy split-en szerepeltünk 3 számmal.

D.:-  A közeljövőben számíthatunk új lemezre? Ha igen, akkor mit lehet róla tudni?

Petya: Igen. Most a legtöbb energiánkat az új számok írásába szeretnénk fektetni, úgyhogy a koncertezést a jövő év első felében kicsit pihentetni is fogjuk a próbák javára. Sok mindent egyelőre nem tudok elmondani az új anyagról mindössze annyit, hogy nagylemez formát fog ölteni, a számok már íródnak…

Kóti: Egy használt pizzás dobozra gyűjtjük a már meglévő nótákat, ha az betelt, akkor azt mondom, annyi számunk van, hogy a felét rögvest ki is lehet dobni a picsába. A megmaradó részt kell ráncba szedni a felvételekre, hiszen ez fogja jelenti a legerősebb dalokat. Szóban megegyeztünk, hogy amíg ez a célkitűzés nem teljesült, addig én egy fillért nem vagyok hajlandó a stúdió pénzbe dobni. ;)

Oli: Személy szerint én azt szeretném, hogy minden szám ami rákerül az albumra jól át legyen rágva és minden téma jól ki legyen találva és gyakorolva. Amikor írunk egy új számot mindig az a legjobb szerintünk, aztán jönnek új ötletek, az előző leülepedik és rájövünk, hogy mégse lett az annyira jó. Szóval eddigi anyagok gyerekbetegségeit kinőve és kapkodás nélkül egy jó lemezt akarunk kiadni a kezünk közül amit ha 5 év múlva meghallgatok azt akarom mondani rá, hogy fasza lett.

D.:– Ha jól tudom (javítsatok ki ha tévedek), már háromszor voltatok Európába. Hogyan tudtátok összehozni a turnékat? Hogyan sikerült? Mik voltak a tapasztalatok? Mennyire fogadja be szerintetek, Európa országai a magyar zenekarokat? 

Petya: Most is Európában vagyunk. J Egyébként igen eddig három több napos túrán voltunk Európában. Eddig mind a három nagyon jól sült el, nekem a kedvencem az idei nyári 16 napos turné. A bulikat általában magunk, valamint egyik barátunk Gombos Alex segítségével szervezzük. Rengeteg tapasztalatot szereztünk a turnék alkalmával nem csak a zenélés és koncertszervezés, hanem az élet egyéb területein is. Nagyszerű érzés amikor több száz-több ezer kilóméterre az otthonunktól tök idegen emberek szeretettel, kajával, sörrel, szállással várnak plusz látni az arcokon a koncerteken, hogy tényleg élvezik amit csinálunk.

Kóti: Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mind a négyünk diák, így jut időnk hasonló túrák lebonyolítására. Sok munka és fáradozás volt idáig az összes megszervezésével, de végül csak összejött mind és épségben baleset nélkül végig is nyomtuk őket. A külföldi mentalitás eltérő és nagyon befogadók és segítőkészek. Csak pozitív élményeim vannak, amiket most így nehéz lenne összesűrítve leírnom, ezért inkább azt tanácsolom, hogy akinek csak lehetősége van rá, próbálja ki, mert garantáltan élete legjobb pár napja lesz!

Szasza: Ez egy olyan dolog, amiről fiatalabb koromban álmodni se mertem.  Szóval erre nagyon büszke vagyok. A koncerteket e-maileken keresztül bonyolítottuk le, de nagy segítségünkre szolgált barátunk Gombos Alex szakértelme is. A bulikat nagyrészben DIY közösségek vagy brigádok szervezik le. Nagyon sok közvetlen társasággal ismerkedtünk meg a három túrné alatt, többek között a Striking Justice zenekarral Drezdában (őket később This is Bihar! keretein belül Debrecenbe is leszerveztük),  de sorolhatnám még. Nyugaton nem láttam semmi jelét, hogy a magyar zenekarokkal máshogy bánnának, vagy kirekesztőek lennének velünk szemben, de ez nem is indokolt.

D.:– Ezt általában minden interjú alanytól megkérdezem, valamelyes formában, bár néha valakinek egy picit kényes kérdés. Szóval, mi a véleményetek a magyar punk, hardcore színtérről? Zenekar és személyes szempontból kérdezem.

Petya: Kétes érzéseim vannak felőle. A vidéki kis színterek véleményem szerint mindig összetartóbbak, mint a főváros, nincs sok belőlük de ha ilyen helyen játszunk az mindig pozitív csalódás. Nálatok is fasza bulik vannak és látszik a tenni akarás, itt nálunk Debrecenben is van egy kicsi, de nagyon összetartó mag és emellé társul még sok ember aki hébe-hóba lejárnak a bulikra. Itt teljesen változó, hogy hányan jönnek el egy koncertre. Van, hogy egy próbatermes bulin vagyunk 30-40-en, de ott volt például a múltkori Billy the Kid koncert ahol 130 fizető körül zártunk. Szóval azt mondom, hogy Debrecenben vannak lehetőségek, csak meg kell fertőzni minél több fiatalt ezzel a zenével. Aztán az már más a helyzet ha országosan tekintjük a ”színteret” vagy ha Budapestről beszélünk. Egy fővárosnak mindig élen kellene járni mivel a legtöbb koncert ott van és a külföldi bandák nagy része is ott játszik, errefel mit látsz Pesten? A széthúzást. Vannak jó kezdeményezések, de mindig van egy-két okos aki más szemében a szálkát is… De egyébként én optimista vagyok ezügyben, látok még reményt arra, hogy összetartóbb legyen a színtér Pesten is. Múltkor volt például egy tök jó Halloween-i buli a No regret crew jóvoltából,  ahol mindenféle srác megjelent.

Kóti: Az összkép nem olyan vészes, vannak elszánt fiatal és összetartó közösségek országszerte, akik bizakodásra adnak okot. Sok jó zenekart és kezdeményezést termelnek ki magukból. Azonban a Budapesttel nem vagyok megelégedve. Egy európai főváros színtere nem így kéne, hogy fessen. Sok kis különálló mikroszíntér van, akik gyakran öncélúak és kirekesztőek.  Én próbálok sok koncertre lejárni, attól függetlenül, hogy ki szervezte vagy milyen kasztba sorolt zenekarok lépnek fel. Ha valami érdekel, akkor elnézek, támogatom a szervezőt és a zenekarokat. Szerencsére vannak még hasonló felfogású arcok, akiket gyakran lehet látni minden felé, na ők azok akik az igazi színteret jelentik számomra. A többi kényeskedő, tudálékos majom, meg inkább rombol, mint sem épít.

Szasza: Zenei oldalról tekintve vannak nagyon jó bandák itthon, akiket rendszeresen figyelemmel követek, eljárok koncertjükre és zenekari szinten is jó kapcsolatban vagyunk velük (PFA, Téveszme…). A kérdést nem zenei oldalról megközelítve már kicsit kényesebb és nem is szeretnék kitérni rá.

D.:– És így végére. Mit üzentek azoknak aki rendszerint támogatják a zenekart és az underground-ot? Mit üzentek a frissen alakuló hardcore és punk bandáknak, mik adhatnak nekik kellő inspirációt, abba hogy ne adják fel?

Petya: Köszi mindenkinek aki hallgatja a zenénket, lejár a bulikra, esetenként támogat minket, tényleg jólesik, hogy egyre többen hallanak rólunk és figyelemmel követik ténykedéseinket. A frissen alakuló bandáknak pedig csak annyit, hogy gyúrjatok sokat, mert nem az a lényeg, hogy milyen zenét játszotok, hanem hogy mennyire néztek ki jól!

Kóti: Semmit nem üzenek nekik. Mindenki találja meg saját magában, azt, amiért úgy gondolja, hogy érdemes ezt az egész underground faszságot csinálni. Addig nyomd, amíg van benned lelkesedés, kreativitás és szándék az előrehaladásra, ezek nélkül a „zene csak zaj”. Egy biztos: csajod meg pénzed nem lesz!

Szasza: Hálásak vagyunk azoknak, akik támogatnak minket bárhogyan is, nélkülük nem élnénk át ezt a rengetek élményt. A zenészek meg hallgassanak geci sok punkot meg járjanak koncertekre. Engem ez inspirál a mai napig.

Oli: Ha kész van a setlist akkor rengeteget koncertezni és lejárni mások koncertjeire.

D.:– Nagyon szépen köszönöm az interjút, bízom benne, hogy találkozni fogunk még, és látunk Titeket koncertezni még erre mi felénk többször is! Sziasztok!

Hanoi - Ennyi maradt:

http://www.facebook.com/hanoihardcore

http://www.facebook.com/pages/Stereo-Vs-Mono/298311356951677

                                                                                                           

                                                                                                                               készítette: d.antisocial